Regény

A regény

Regényt írni nagyon nehéz dolog. Szükséges  hozzá nem kevés tehetség, kiváló fantázia és megfelelő kitartás. 
Szinte lehetetlen biztos tanácsot adni ahhoz, hogyan lehet jó regényt írni. Léteznek könyvek,  melyek arról szólnak, hogy kell  regényt írni (főleg angol nyelven) s bár jó párat elolvastam. nem állítom azt, hogy valami titkos csoda receptet adtak volna a kezembe. Hogy is adhattak volna, most is elmosolyodom, mit vártam tőlük?
A lényeg az, ha szeretünk olvasni, és sokat is olvastunk/olvasunk, plusz nagyon szeretnénk írni, akkor már lényegében tudjuk, hogy is kell írni. És miért nem lehet az írást tanítani? ( függetlenül attól, szerintem, hogy valaki mégis ezt állítja) Azért, mert ahány író, annyiféleképp ír. Pont az írás az, amire nem lehet szabályt alkotni! (ellentétben a filmforgatókönyvvel és a színdarabokkal, amelyeknek vannak dramaturgiai szabályai) Te szerinted össze lehet hasonlítani két költő versét, és lehet szabályszerűségeket levonni belőle. Persze lehet, de nem tartalmilag, csak technikailag! Ez hasonló mint a zeneszerzés. A hangokat ismered, az nálunk a nyelv, a hangokat le tudod kottázni, ez nálunk a betű, a hangokból dallamokat tudsz formálni, ezek nálunk a mondatok, és a dallamokat le tudják játszani, azaz az  írásunkat el tudják olvasni. De ez még nem jelenti azt, hogy képesek vagyunk egy szimfóniát megkomponálni. A zeneszerzők megtanulják a technikai ismereteket, de hogy egy zenemű megszülessen, azt nem lehet megtanítani, ahhoz tehetség is kell.
Honnan tudhatod, hogy van e tehetséged az íráshoz? A válasz nagyon egyszerű. Ha van hozzá kedved és örömed leled benne, akkor van! Kényszerből még senki sem alkotott csodát. Persze itt is igaz, hogy sok gyakorlás kell hozzá. Azaz sokat kell írni, és akkor szép lassan kiforr a tudásod és a stílusod. Magadtól jössz rá dolgokra, és egyre könnyebben, egyre rutinosabban fogsz alkotni.
Azok a könyvek és oskolák, melyek azzal hitegetnek, hogy írót nevelnek belőled, valójában csak sokat gyakoroltatnak, és sok irodalmi alkotást  elemeztetnek veled.  Író magadtól leszel, nem a bizonyítványtól! De ha eleve sokat olvastál, akkor a nagy részén már túl is jutottál!  Én személy szerint alapból megbolondulok a műelemzéstől, főleg attól, amikor valaki meg akarja nekem magyarázni, hogy az író mire gondolt (nem tudom elhinni, hogy bármelyik író csak egy pillanatig is törte  a fejét azon, hogy írja meg a művét úgy, hogy az kiváló anyaga legyen egy elemzésnek :o). Had döntsem el én, hogy mire akarok gondolni. Jól példázza ezt egy történet, ami  Akira Kurosawa filmrendezővel esett meg. Egyszer egy filmelemző kritikus arról tartott egyetemisták előtt kis előadást, hogy a napfelkeltében a domboldalról a kamera felé közeledő  leány jelentével mit akart a művész kifejezni, milyen hatásokat kívánt elérni a fény és a tér játékának megkomponálásával. Az okfejtés befejezése után megkérdezte erről az alkotót is, aki ezt válaszolta:
- tulajdonképen nem volt sok választásom. Azért vettük fel hajnalban a jelenetet ( középkorban játszódó film) mert akkor még nincsenek repülőgép húzta kondenz csíkok az égen, a felvételt meg azért állítottam így be, mert ha a kamerát egy kicsit jobbra mozdítom, akkor belelógnak a villamos erőmű oszlopai, ha egy kicsit balra, akkor meg a Toyota gyár üzemcsarnoka. Volt nevetés! ( mindazon által lehet, hogy csak fricskának szánta az egészet)

Mitől lesz egy történet regény?  A válasz, a cselekmények és események sokasága, és a több szálon történő szerkesztés. Egy történetet  tele kell csepegtetni események halmazával. Ha megvan a történetünk vezérvonala, azt szó szerint tovább kell bonyolítani. Képzeljük úgy el, mint egy kifeszített kötelet, melynek a két végén egy-egy csomó van. Az első csomó a történet kezdete, az utolsó  a történet vége. Az egyik csomótól az utolsó csomóig egyenes út vezet. Most pedig egyszerűen csomók és fonalak halmazát kötjük a kötél  teljes hosszára. Minden egyes csomónál történik valami érdekes, valami más, amitől a történet egy újabb fordulatot vesz. (a kusza fonalak  a mellékszálakat jelképezik) Ha ilyeneket nem iktattunk a regényünkbe,  vagyis csak  egyenes haladunk a végkifejlet felé, de út közben nem történik semmi, akkor a regény unalmas lesz, még ha az alap ötlet jó is. A forgatókönyvnél leírtam, hogy kell egy történetet megszerkeszteni. Ezt a három act-os struktúra szerkesztésnél találhatod. Az ott leírtak lehetnek támaszod, de azt vedd figyelembe, hogy egy  regénybe sokkal több eseményt kell beiktatni, mint egy forgatókönyvbe. Ezért is nehéz egy jó regényt filmre átültetni. A regények olyan sok cselekményt és fordulópontot tartalmaznak, hogy azokból igen nehéz kiválogatni azokat a történéseket, amelyek majd a film fő vezérfonalát alkotják. A másik, ami még a regényben működik, sőt működnie is kell, az a több szálon történő szerkesztés. Ez is színesebbé, cselekményesebbé teszi művünket. Elindítjuk a történet fő vonalát, de közben, vagy majd, elindítunk különböző mellékszálakat is. Az olvasó is tudja, hogy ezek egy adott pillanatban  majd találkoznak a történet vezérvonalával, vagy jelentősen befolyásolják azt, vagy megértetik velünk a vezérvonal egyes kérdéses pontjait. 

A jó regény titka, mind amellett, hogy események tucatjai történnek meg, hogy végig éberen tartja az olvasó kíváncsiságát. Ennek  egyik módja, hogy a kérdések egy részét nyitva tartjuk a történet végéig, vagy a történetet úgy szerkesztjük, hogy az olvasónak fogalma se legyen arról, mi fog következni,  azaz mi fog történni a következő részben/eseménynél. 

Ha úgy érzed, hogy a jó alapötlet már megfogant az agyadban, de küzdesz a problémával, hogy tudnád ezt kiszélesíteni úgy, hogy az tartalmas regény legyen, akkor ötletes dolog outline-ét írni. Az outline nem más, mint a regény fő történéseinek rövid mondatokban történő összefoglalása. Lényegében a mű körvonala. Ez nagyon hasznos dolog, mert már ennek az írása közben is észreveheted a történet gyenge pontjait. A történetben nem lehetnek olyan részek, amelyekre nem tudod a választ. Miután ügyesen megszerkeszted a történetet vezérvonalát, következik a csepegtetés, azaz megnézed, hol lehet további eseményekkel gazdagítani a történetet. De arra ügyelj, hogy a vezérvonal maradjon a domináns, mert egyébként széthullik a történet, és ez megzavarja az olvasót is! Vizsgáld meg, hol és miért kapcsolnál hozzá mellékszálakat. Ennek az egyik módja, hogy a vezérvonalba olyan eseményeket iktatsz, amelyek az adott pillanatban még nem érthetők az olvasó számára, vagy még jelentéktelennek tűnnek, de a történet egy pontján értelmet nyernek, sőt még nagyban befolyásolhatják is azt. Minél cselekményesebb egy regény, annál jobb! A másik titok a szereplők és a helyszínek. Fontos, hogy olyan karaktereket szerepeltessünk regényünkben, akik bírnak valami jellegzetességgel. Ha elolvasod amit a forgatókönyvírásnál a karakterekről írtam, azt kiválóan hasznosíthatod itt is. A másik a jó helyszín választás. Legyenek a helyszíneid színesek, változatosak. 

By: Szerki

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat